Helló evribádi!
Ma szomorú voltam délután, pedig a nap első fele egész jól telt. Szomorúságom oka egy sztori volt, amit az ötéves, óvodás unokaöcsém mesélt:
-Képzeld el- kezdte-, az óvodában van egy kislány, aki az óvónők kedvence, és mindenki szereti őt. Azt mondta nekem, hogy az öcsém, hülye és csúnya (megjegyezném, hogy az öccse egy nagyon intelligens gyerek kétéves létére és nagyon cuki pofija van, a szerk.) meg hogy az ő húga sokkal szebb és okosabb. Azt is mondta nekem, hogy az oviban engem mindenki utál...- szemében könnyek gyűltek, amit borzasztó volt látni.
-Ne foglalkozz vele, nem ér annyit. Biztos vagyok benne, hogy az oviban nem utálnak. Nem hiszem, hogy komolyan gondolta... Kár ezen rágódnod, csak neked lesz rosszabb- vigasztaltam.
-Tudom, de... Olyan rossz volt.
-Elhiszem. Nem szabad ilyenekkel foglallkoznod, csak magaddal teszel rosszat. Hagyd az egészet, és ne érdekeljen a véleménye. Nálunk is volt ilyen lány a csoportban... Tudod, nem kell mindenkit szeretni. Én sem szeretek a világon mindenkit.
-De ugye engem szeretsz?- nézett rám komolyan.
-Persze hogy szeretlek!- mosolyodtam el.
Erre ő megölelt.
Egész délután ezen a szitun gondolkoztam. Az emberek rossz szokása, hogy azzal akarnak lenni, aki 'menő'. Sajnos ez nem csak a gyerekeknél van így, hanem a felnőtteknél is. Unokatesóm is próbál jóban lenni az említett kislánnyal, de nem, a lány beszólogat neki. Annyira rossz látni, hogy az unokaöcsém egy ilyen beképzelt lány hülyeségei miatt szomorú. Ő nem olyan fajta, aki vissza merne vágni, eléggé visszahúzódó srác, az anyukája meg nem lehet vele a nap 24 órájában megvédeni az ilyen esetektől, de ez van, meg kell tanulnia mindenkinek, hogy vannak emberek, akikkel nem szabad foglalkozni. Sok ember gyenge pontja az, ha a családját, különösen a testvérét bántják, unokaöcsémék pedig nagyon szeretik egymást, sokat játszanak együtt, nevetnek stb. Egy kicsit felhúztam magam. Most komolyan, hogy lehet valaki ilyen?! Képzeld el, hogy odaáll valaki eléd, és kinyögi: "Ja, téged amúgy senki sem szeret!". Mindezt persze ötévesen. Idősebb fejjel is szörnyű. Állítólag az említett kislány jófej is tud lenni... ha akar. Csak sajnos van, hogy nem akar. Az meg, hogy a leányzóval a szülei miatt kivételeznek az óvónők, egyenesen undorító.
Ennyit erről. Ma képekkel nem készültem, csak ezt a kis beszámolót hoztam. Remélem, egy picit elgondolkoztok rajta. Szép napot mindenkinek!*Julcsi*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése