Arra gondoltam, hogy a mai bejegyzés a karácsonyról fog szólni. Na, vajon miért? Ez hülye kérdés volt... :D Szóval, először is mindenkinek boldog karácsonyt!
A karácsonyban azt szeretem, hogy ilyenkor TÉNYLEG együtt van a család, és ez olyan jóóóó. Év közben is találkozunk ugyan, de akkor vagy ez, vagy az nincs jelen. Ahogy egyre nagyobbak leszünk, egyre kevésbé szeretjük ezeket a nagy családi összejöveteleket (állítólag, én nem tudom, csak valahol hallottam). Hát, ez velem (jelen pillanatban) nem így van. Én szeretem a családomat. :) Az idei karácsony abból a szempontból is nagyon jó volt, hogy most egyik családtag sem volt beteg, nem úgy, mint az elmúlt, vagy azelőtti évben. Szegény unokaöcsém bárányhimlős volt tavalyelőtt karácsonykor, de a tesója miatt, aki akkor még nagyon picike, 3 hetes volt, nem lehetett együtt normálisan a család. Tavaly is volt valami, de erre pontosan nem emlékszem. Mindegy is. Ahogy az általában szokott lenni, a Szentestét a szüleimmel töltöttem, pluszban pedig ott volt még a nagymamám, mert nem akartuk, hogy egyedül legyen karácsonykor. 25-én a nagymamámnál volt az egész család, vagyis csak a szűk családi kör, amibe beletartozunk mi a szüleimmel, az unokaöcséim és az ő szüleik, valamint a nagyim. A nagyobbik (6 éves, nagycsoportos) unokaöcsém könyvet (is) kapott, és ahogy megkapta, szinte azonnal jött oda hozzám:
-Julcsi, olvass nekem, légyszi!
Eleget tettem kérésének, így hát olvastam neki. A gond csak az volt, hogy nem elégedett meg 1 fejezettel, legalább 4-et el kellett olvasnom. Most ez lehet, hogy panaszkodásnak hangzik, de nem az, sőt. Én örültem neki, hogy engem kért meg. :)
Az én (végleges) kívánságlistám csak egy tételből állt: One Direction-Midnight Memories CD. Hát, ezen kívül még jó pár klassz cuccot kaptam. Mutatom is!
1. Az első dolog a már említett Midnight Memories CD. Csak két napja van meg, de van olyan dal, amit (a kismillió hallgatásnak köszönhetően) már kívülről fújok, úgy, hogy tényleg csak 24-én este hallgattam meg. :)
2. El kell meséljem, hogy nem vagyok az a sikítozós típus pl. ha megtalálok valamit, amit nagyon szeretnék pl. egy cipőt, amit hetek óta hajkurászok a boltokban, nem kezdek el sikoltozni, hogy "fúúúú, ezt kerestem, de jó, hogy itt van, wáááááááááá". Én inkább magamban örülök. Na de ez nem így volt most. :) Amikor megláttam a most következő ajándékot, kb. leállt a szívem. Ez most hülyén hangzik meg minden, meg hogy "hülye kamasz" vagyok, vagy mittomén', de akkor is marhára meglepődtem. És mi váltotta ki ezt belőlem? Nem, nem Taylor Lautner állt a fa alatt póló nélkül, kockahasát mutogatva. :) Egy kis dobozt pillantottam meg, amint leszedtem a csomagolást. A kis doboz pedig egy üvegcsét rejtett. A One Direction: Our Moment parfüm üvegcséjét. Magyarországon ilyet nem lehet kapni, ezért lepődtem meg annyira. A kis üvegcse egyenesen Londonból érkezett (ott élő ismerősök segítségével). Egy ismerősünk szerint, akinek a lánya már egy ilyen csoda birtokosa, ez büdös. Hát nem! Sőt, isteni illata van! És nem, nem vagyok elfogult! ;)
A nagyim megkérdezte, hogy mi az a seprű a tetején... :D Egy picit megsértődtem, ugyanis az valami tüllszerű anyag, nem seprű, de azért nevettem. :D
3. Ennyit az 1D-ről. A "Jézuskának" köszönhetően könyvgyűjteményem is két új darabbal gazdagodott. Egy Mikszáth Kálmán 3 művét tartalmazóval és egy Időfutár cíművel. Utóbbi a rádiójáték alapján készült, én nem tudom, hogy az milyen, rádiót nem nagyon hallgatok, de a könyv nagyon jó. :)
4. Azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli lány, aki szereti az ékszereket. Unokatesóimtól kaptam egy nagyon szép nyakláncot. Ezt:
5. Az előbbi képeken a háttér, vagyis a feketeség nem más, mint a gurulós székem, ami szintén karácsonyi ajándék. Már tervben volt, hogy kapok egy olyan széket, ami nem teszi tönkre a gerincemet (jó, most túloztam egy picit, de az előző székem tényleg kényelmetlen volt...), és meg is kaptam. Mikor végignéztem a becsomagolt ajándékokon, nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet a nagy doboz. De aztán kibontottam, és kitisztult a kép, nem úgy mint a fotó, amit csináltam, ugyanis az elég homályos. Sorry...
6. Kezdjük ott, hogy tönkrement a karórám. Rendes, mutatós volt, de én nagyon szerettem. Valamikor szóba kerültek az órák, és megemlítettem, hogy már a digitálisak jobban tetszenek. Nem számítottam arra, hogy kapok órát, de nagyon örültem neki. Az idei egy nemzetközi karácsony, ugyanis az óra Hollandiából érkezett, szintén ott lakó ismerősök segítségével. A probléma csak az, hogy lemerült benne az elem. Ki tudja, hány évig volt raktáron... Nem baj, majd elvisszük egy óráshoz! ;)
Ezeken kívül kaptam még pizsamát, rotringot, valamint szőke hajfestéket. Nem, nem festem az eredetileg sötétbarna hajam. Ez az egész onnan jött, hogy apu folyton azt mondja, hogy milyen szőke vagyok, de csak szívat. (Valójában nem viselkedem úgy, mint a "legendák szerinti" szőke nők, csak apu találta ezt ki, hogy idegesítsen.) Szóval, hülyeségből vett nekem szőke hajfestéket. :D Nem hiszem, hogy használni fogom, bár ki tudja... Na, jó, azért annyira nem bolondulok meg (remélhetőleg). :D
A mai bejegyzés utolsó képén pedig a karácsonyfánk látható. :)
Köszönöm, hogy végigolvastad! Nagyon boldog karácsonyt még egyszer, és boldog új évet, ha addig nem írok bejegyzést... Ha valakinek van kedve, komiban megírhatja, hogy mit kapott karácsonyra. Ne féljetek, nem harapok! Ne sajnáljátok a tetszikeket és a kommenteket, de csak akkor, ha tényleg jó, amit csinálok. Ha nem, azt is írjátok meg, hogy tudjak javítani. Köszönöm! Ha rá tudom venni társszerkesztő barátnőmet, hogy végre írjon valamit, akkor ő is beszámol az ajándékairól. További szép napot, és szurkoljunk, hogy essen a hó! ;) Puszi: Julcsi xx
